Péniszecset: a farokfestő visszatért!

Ugyen nem vagina, de ide kívánkozik...

Miután egy ideig nyilvánosan is kímélte a péniszét a festékbe mártogatástól, Pricasso a napokban egy német tehetségshowban mutatta meg, hogy ecsete még mindig a régi, áll a Click! internetes oldalán. 

Az RTL Das Supertalent showjában a pucéran, hússal-vérrel pingáló Tim Patch a három tagú zsürit sem hagyta hidegen, akik az alkotás művelete láttán alig bírták összeszedni az állukat, a végeredmény, azaz a festmény azonban mindent felülmúlt, és az ausztrál továbbjutott a következő fordulóba.

Tim Patch körülbelül négy évvel ezelőtt döbbent rá, hogy pénisze micsoda lehetőség számára. Azóta rengeteg képest festett, óránként akár három képet is képes nyélbe ütni, azaz fenékkel alapozni, és pénisszel kirajzolni. A művész bevallása szerint ugyanis gyorsan kell dolgoznia, a festék gyorsan szárad, és a bőrnek sem tesz túl jót. Ezért az alapozást mindig a fenekével viszi fel.

John Currin, the shameless rebel

John Currin (born 1962) is an American painter. He is best known for satirical figurative paintings which deal with provocative sexual and social themes in a technically skillful manner. His work shows a wide range of influences, including sources as diverse as the Renaissance, popular culture magazines, and contemporary fashion models. He often distorts or exaggerates the erotic forms of the female body

Currin was born in Boulder, Colorado, and grew up in Connecticut, where he studied painting privately with a renowned traditionally trained artist from Odessa, Ukraine, Lev Meshberg. He went to Carnegie Mellon University in Pittsburgh, where he obtained a BFA in 1984, and received a MFA from Yale University in 1986.

In New York City in 1989 he exhibited a series of portraits of young girls derived from the photographs in a high school yearbook, and initiated his efforts to distill art from traditionally clichéd subjects. In the 1990s, when political themed art works were favored, Currin brazenly used bold depictions of busty young women, mustachioed men and asexual divorcés, setting him apart from the rest. He used magazines like Cosmopolitan along with old issues of Playboy for inspiration for his paintings. When criticized for being sexist, Currin did not deny it, but did remark that he felt that "at that time didn't feel like a man and didn't feel like a woman." In 1992 a subsequent exhibition focused, less sympathetically, on well-to-do middle-aged women. Nonetheless, by the late 1990s Currin's ability to paint subjects of kitsch with technical facility met with critical and financial success, and by 2003 his paintings were selling "for prices in the high six figures". More recently, he has undertaken a series of figure paintings dealing with unabashedly pornographic themes.

He has had retrospective exhibitions at the Whitney Museum of American Art and the Museum of Contemporary Art, Chicago and is represented in the permanent collections of the Hirshhorn Museum and Sculpture Garden and the Tate Gallery.

John Currin a szégyentelen lázadó

A 90-es évek Amerikájában John Currin a "politikailag korrekt" művészet érvényességét igyekezett megkérdőjelezni a pornográfia, a giccs és a tradicionális művészet motívumvilága alkalmazásával. Az erotika az egyik fő faktor Currin műveiben, amelyek az amerikai szépségideál, az életet meghatározó értékrendszer, az emberi kapcsolatok hitelességét vonják kétségbe. Művei egy részén karikatúraszerűen eltúlzott méretű gumilabda mellű nők jelennek meg, amelyek arcát vastag, a vonásokat eltorzítóan felvitt festékréteg fedi (Melltartóüzletben, Invalídusok, Jaunty and Mume), más művein viszont (Hálaadás, Shree North) a régi mesterek, a gótika, a biedermeier nagyjainak finom, realisztikus festésmódját alkalmazza, s a mozdulatok, a mimika torzításával hozza létre az ellentétet a látvány vélt és valódi jelentése között. 

John Currin 1962-ben született.

Amerikai festő, a szatirikus figuratív festményeiről vált ismertté, amelyek főként szexuális és
szociális témákat dolgoznak föl, technikailag bravúros módon. Munkája széleskörű hatásokat
mutat, beleértve különböző forrásokat, mint a reneszánsz, pop kultúra magazinok, és kortárs divatmodellek. Gyakran torzítja a női test erotikus megjelenési formáit. 

Boulderben született Colorado-ban, és Connecticut-ban nőtt fel, ahol festeni tanult egy híres, tradicionális képzésben részesült ukrán művésztől: Lev Meshberg-től. Később Pittshburgh-be ment a Carnegie Mellon University (egyetemre), ahol megszerezte a BFA-t 1984-ben (Bachelor of Fine Arts), majd

1986-ban megszerezte az MFA-t (Master of Fine Arts) a Yale University-n. 1989-ben kiállított egy portrésorozatot fiatal lányokról, amelyek egy gimnáziumi évkönyv fotói alapján készültek, és ezzel megkezdte a törekvését arra, hogy megtisztítsa a művészetet a tradicionális klisés témáktól. 1990-ben, amikor a politikai témájú művészeti munkák voltak kedveltek, Currin gyakran ábrázolt arcátlan megjelenésű, nagymellű, fiatal nőket, bajszos férfiakat, elkülönítve magát a többi művésztől. Olyan magazinokat használt inspirációként a festményeihez, mint a Cosmopolitan vagy régi Playboy-ok. Amikor szexista mivoltáért kritizálták, Currin nem tagadta azt, de megjegyezte, hogy "akkor nem érezte, hogy férfi, vagy nő lenne".

Mindazonáltal, a kései 1990-es években Currin képessége, hogy giccses témákat fessen magas szintű technikai adottsággal, találkozott a kritikai és anyagi sikerrel, és 2003-ra a festményei hat számjegyű összegekért keltek el. Mostanában figurális sorozatok festésébe kezdett, amelyek szégyentelenül pornografikus témájúak. A Whitney Museum of American Art-ban és a Chicago-i Museum of Contemporary Art-ban volt retrospektív kiállítása, és állandó gyűjteményekben vannak munkái a Hirshhorn Museum and Sculpture Garden-ben és a Tate Galériában. Currin jelenleg New York-ban él feleségével Rachel Feinstein-nel (aki egyben művésztársa).