Vonzó arc, mélyre hatoló tekintet, szexis keblek, és formás test. Amikor úgymond beindul a kémia, nagyjából ezek alapján döntjük el, hogy valakivel ágyba bújunk-e, vagyis, hogy vonz-e bennünket annyira, hogy átadjuk magunkat a gyönyör élvezetének. Aztán jöhet a hidegzuhany! Amikor minden stimmel, csak éppen az nem, aminek a leginkább kellene.
Pedig, igazából ez a szervünk legalább annyira fontos, mint a szánk, amiről viszont bármikor nyugodtan beszélünk. Fullajtár Andrea erről sokat tud mesélni, hiszen már nyolc éve szerepel a Vagina monológok című darabban, és bizony több helyütt megdöbbentő volt a közönség első reakciója.
A színésznő szerint az is nagyon árulkodó volt, ahogyan a párok egymás mellett ültek, hiszen a testbeszéd is sokat elárul egy kapcsolat minőségéről, a benne élő gátlásokról.
Tökéletes nemi szerv legalább annyira nem létezik, mint tökéletes ember, azonban vonzó mindkettő lehet, az pedig, hogy kinek milyen az igazi teljesen szubjektív. Amíg a testünket sportolással vagy fogyó- esetleg hízókúrával is tökéletesíthetjük, addig az intim testrészünk kinézetén nem igazán lehet változtatni. Legalábbis idáig, az utóbbi időkben ugyanis a különböző korrekciós, vagy ha úgy tetszik tökéletesítő beavatkozások egyre közkedveltebbek lettek. A mell- és orrplasztika mellett, most már a vagina vagy pénisz tökéletesítését is vállalják a szakemberek.
Persze egyelőre csak egy nagyon szűk réteg, aki plasztikai sebészhez fordul, ha csupán esztétikai gondja van. A beavatkozások ugyanis jóval drágábbak, mint egy egyszerű gyantázás, ráadásul a gyógyulási folyamat is jelentősen hosszabb. Ezért a legtöbb szakember nem elsősorban nem a plasztikát ajánlja megoldás gyanánt.
Sokan mégis inkább a műtéti beavatkozásokat választják Az utóbbi évtizedekben a hazai plasztikai sebészek is egyre több intim műtétet végeznek. Ennek oka az lehet, hogy a "felnőttfilmek" és az egyre merészebb újságok miatt előtérbe kerültek a fedetlen nemi szervek, és sokan úgy vélik, a sajátjuk nem megfelelő. A férfiaknál ilyenkor legtöbbször vastagító műtétről van szó, amit általában saját testzsírral oldanak meg a sebészek, míg a nőknél a szeméremajkak korrekciója kerül előtérbe a leggyakrabban.
Ugyen nem vagina, de ide kívánkozik...
Miután egy ideig nyilvánosan is kímélte a péniszét a festékbe mártogatástól, Pricasso a napokban egy német tehetségshowban mutatta meg, hogy ecsete még mindig a régi, áll a Click! internetes oldalán.
Az RTL Das Supertalent showjában a pucéran, hússal-vérrel pingáló Tim Patch a három tagú zsürit sem hagyta hidegen, akik az alkotás művelete láttán alig bírták összeszedni az állukat, a végeredmény, azaz a festmény azonban mindent felülmúlt, és az ausztrál továbbjutott a következő fordulóba.
Tim Patch körülbelül négy évvel ezelőtt döbbent rá, hogy pénisze micsoda lehetőség számára. Azóta rengeteg képest festett, óránként akár három képet is képes nyélbe ütni, azaz fenékkel alapozni, és pénisszel kirajzolni. A művész bevallása szerint ugyanis gyorsan kell dolgoznia, a festék gyorsan szárad, és a bőrnek sem tesz túl jót. Ezért az alapozást mindig a fenekével viszi fel.
Currin was born in Boulder, Colorado, and grew up in Connecticut, where he studied painting privately with a renowned traditionally trained artist from Odessa, Ukraine, Lev Meshberg. He went to Carnegie Mellon University in Pittsburgh, where he obtained a BFA in 1984, and received a MFA from Yale University in 1986.
In New York City in 1989 he exhibited a series of portraits of young girls derived from the photographs in a high school yearbook, and initiated his efforts to distill art from traditionally clichéd subjects. In the 1990s, when political themed art works were favored, Currin brazenly used bold depictions of busty young women, mustachioed men and asexual divorcés, setting him apart from the rest. He used magazines like Cosmopolitan along with old issues of Playboy for inspiration for his paintings. When criticized for being sexist, Currin did not deny it, but did remark that he felt that "at that time didn't feel like a man and didn't feel like a woman." In 1992 a subsequent exhibition focused, less sympathetically, on well-to-do middle-aged women. Nonetheless, by the late 1990s Currin's ability to paint subjects of kitsch with technical facility met with critical and financial success, and by 2003 his paintings were selling "for prices in the high six figures". More recently, he has undertaken a series of figure paintings dealing with unabashedly pornographic themes.
John Currin 1962-ben született.
Boulderben született Colorado-ban, és Connecticut-ban nőtt fel, ahol festeni tanult egy híres, tradicionális képzésben részesült ukrán művésztől: Lev Meshberg-től. Később Pittshburgh-be ment a Carnegie Mellon University (egyetemre), ahol megszerezte a BFA-t 1984-ben (Bachelor of Fine Arts), majd
1986-ban megszerezte az MFA-t (Master of Fine Arts) a Yale University-n. 1989-ben kiállított egy portrésorozatot fiatal lányokról, amelyek egy gimnáziumi évkönyv fotói alapján készültek, és ezzel megkezdte a törekvését arra, hogy megtisztítsa a művészetet a tradicionális klisés témáktól. 1990-ben, amikor a politikai témájú művészeti munkák voltak kedveltek, Currin gyakran ábrázolt arcátlan megjelenésű, nagymellű, fiatal nőket, bajszos férfiakat, elkülönítve magát a többi művésztől. Olyan magazinokat használt inspirációként a festményeihez, mint a Cosmopolitan vagy régi Playboy-ok. Amikor szexista mivoltáért kritizálták, Currin nem tagadta azt, de megjegyezte, hogy "akkor nem érezte, hogy férfi, vagy nő lenne".
Mindazonáltal, a kései 1990-es években Currin képessége, hogy giccses témákat fessen magas szintű technikai adottsággal, találkozott a kritikai és anyagi sikerrel, és 2003-ra a festményei hat számjegyű összegekért keltek el. Mostanában figurális sorozatok festésébe kezdett, amelyek szégyentelenül pornografikus témájúak. A Whitney Museum of American Art-ban és a Chicago-i Museum of Contemporary Art-ban volt retrospektív kiállítása, és állandó gyűjteményekben vannak munkái a Hirshhorn Museum and Sculpture Garden-ben és a Tate Galériában. Currin jelenleg New York-ban él feleségével Rachel Feinstein-nel (aki egyben művésztársa).
A festményt fotó alapján készítem el, a kész munka akár személyesen, akát postai úton is átvehető. A festmény ára egyedi megegyezés alapján a kívánt méret függvényében kerül megállapításra. Várom érdeklődését.
As the title of the exhibition suggests, the show is designed to make visible a portion of the female anatomy that is generally considered taboo―too private and intimate for public display. If shown at all, this part of a woman’s body is usually presented in an abject fashion, generally within the context of pornography, intended, in almost all cases, for the exclusive pleasure of men. The goal of this exhibition is to remove these prurient connotations, implicit even in works of art, ever since the pudendum was prudishly covered by a fig leaf. This gesture of false modesty, it should be noted, was devised and enforced entirely by men (not only in the case of classical sculpture, but also in the Bible, in which, immediately after their disobedience in the Garden of Eden, Adam and Eve cover their genitalia with fig leaves). Indeed, until recently, virtually all depictions of the frontal nude female figure were made by men, but as this exhibition will demonstrate, that has changed dramatically in recent years.
The catalogue for THE VISIBLE VAGINA will trace this motif in art history from prehistoric to modern times. It includes an introduction by the exhibition organizers, as well as a highly informative and provocative essay by Anna C. Chave, Professor of Contemporary Art and Theory at the Graduate Center of the City University of New York. Inspiration for both the show and its catalogue came from Eve Ensler’s The Vagina Monologues, a stage play that premiered off-Broadway in 1996, and was followed by various productions throughout the world (it appeared as a book in 1998). Ensler gave voice to countless women worldwide, honoring the complexity and mystery of their sexuality, basically encouraging them to consider their vaginas as powerful and expressive components of their physical selves, something not to be ashamed of, but to be proudly protected as an assertive and positive manifestation of their being. The idea for this show came from realizing that there was no better group to give vision to this goal than artists, many of whom had already incorporated imagery of the vagina in their works. Because of Ensler’s pioneering work in this field, the catalogue is dedicated to her, and proceeds from its sale shall be donated to V-Day, the organization she founded to end violence against women and girls throughout the world.
A szexualitás, a szerelem mindig a művészetek egyik legfontosabb témája volt. Az ősidőkben és a természeti népeknél nem volt tabu a genitáliák ábrázolása, sőt, hangsúlyozva fontosságukat, gyakran fel is nagyították azokat. Az ősi szobrokon gyakran találunk óriási falloszokat, hatalmas vaginákat. Aztán, az úgynevezett „civilizáció” fejlődésével kezdett felborulni az ábrázolt nemi jellegek aránya. A fejlett, antik görög és római kultúrák szobrain és képein már szinte kizárólag péniszeket látunk, a női ivarszervek fokozatosan eltűntek az ábrázolásokról. Nehéz megérteni, hogy miért találták az antik, és az azt követő kultúrák művészei vonzóbbnak a hímvesszőt és tartozékait a vaginánál. Talán szégyellték megmutatni, honnan jöttünk? Talán a művészek, vagy megrendelők látens homoszexualitása a magyarázat? Igaz, hogy az antik szobrok péniszeit irigységből gyakran letörték, levésték, az is igaz, hogy a péniszek ábrázolását bizonyos életellenes korokban és kultúrákban betiltották, de a tiltások elmúltával újra felbukkantak a szobrokon, képeken, míg a vaginák megmutatásának közmegegyezéses tilalma a zsidó-keresztény kultúrkörben egészen a legutóbbi időkig többé-kevésbé fennmaradt. A művészek titokban minden korban készítettek ugyan a vulvát is bemutató, „pornográfiaként” kategorizált műveket (elég itt Zichy Mihály erotikus képeit, vagy Gustave Courbet 1866-ban született A világ eredete című festményét említeni), de ezeket csak a legritkább esetekben, általában jókora botrányt eredményezve mutatták be nyilvánosan. Marcel Duchamp Étant donnés című, 1946-ban elkezdett, 1966-ban befejezett, lyukon keresztül kukkolva szemlélhető tablója volt az első, közgyűjteménybe bekerülő (Philadelphia Museum of Art, 1969), vaginát (is) ábrázoló műalkotás.
Lehet olyan taburól, mint a vagina, magyar színpadon őszintén beszélni...(?)...(!) Lehet egyszerre sírni és nevetni, groteszk és kiszolgáltatott női sorsokon...(?)...(!) Lehet bemutatni haragot, szerelmet, válást és szülést kilencven percben...(?)...(!)
Photograph of Shigeko Kubota performing her Vagina Painting, taken July 4th, 1965 at Cinemateque, E 4th Street, New York City during Perpetual Fluxus Festival.
A hölgy missziónak tekinti azt, amit csinál, internetes portálján a következőképpen fogalmaz: A fallikus szimbólumok társadalmunkban láthatók és elismertek. A vaginális ábrázolás ezzel ellentétben a háttérbe szorul. Hogyhogy? A női nemi szerv körüli misztikum valahogy összekeveredett a szégyen és kényelmetlenség érzésével. Ám a vagina nem pornografikus szépségében megérdemli, hogy nem pornográf módon csodálják. Ha a Vagina Lady csak annyit ér el, hogy az embereknek eszébe jut, talán a nők nemi szervének is jár némi szeretetteljes tisztelet akkor is, ha nem éppen szexről van szó, már megérte. Jó volna, ha a születés és az orgazmusok forrását elkezdenénk értékelni mindenféle vicces mellékíz nélkül.
Vulva Original néven ugyanis piacra dobták azt a parfümöt, ami szakít a parfümök egyik alaptulajdonságával, és nem virágillatba öltözteti az embert, hanem nemi területének illatát igyekszik hangsúlyozni, a palackba ugyanis nem más, mint vaginaesszencia van csomagolva. Vigyázat! Az illatot nem a fül mögé, sem nem a csuklóra kell permetezni...!
